Vannak ilyenek?Mármint amik nem lényegesek?Hiszen minden tulajdonságunk,szokásunk,lényegtelenségünk fontos lehet.Ezek tesznek minket azzá,akik vagyunk.Most,hogy elment az Öcsém még inkább tudom ezt.Hiányzik a szipogása,ami eddig idegesített.Hiányzik a vigyora,az,ahogy bevágtatott a kapun és megdögönyözte a kutyát.Hiányzik a pesszimizmusa,hiányoznak a közös bulik(senki nem tud olyan viccesen táncolni,mint Ő).Hiányzik,hogy már nincs kiért aggódnom (persze van.A gyerekem,a férjem,a szüleim,de az másmilyen aggódás).Hiányzik a hangja,az ölelése,és az,hogy bármikor felhívhatom,akármilyen LÉNYEGTELEN kis hülyeséggel,mert ami nekem lényeges,az Neki is az volt.És hiányzik a régi boldog életem,amiben mindig benne volt,és el sem tudom képzelni nélküle a folytatást.
Bocsánat az off postért,de kikívánkozott.
Ezt a labdát most nem dobom tovább.
3 megjegyzés:
:o(((
:( Öszintén sajnálom!
Köszi lányok!
Megjegyzés küldése